Tízéves korom óta zongorázom, s a zene máig nagyon fontos az életemben. Japánban kétszeresen is szerencsés voltam. Egyrészt azért, mert a kollégiumunk közösségi termében is volt zongora, másrészt pedig a homestay családom zenetermében is kedvemre gyakorolhattam. Azt mondják, hogy a zene két szív között a legrövidebb út. Valószínű, hogy van ebben valami, mert a legközelebbi és legtartósabb barátságokat azokkal kötöttem, akikkel közösen is zenéltünk. A végén annyi emberről derült ki, hogy élvezi az éneklést, hogy két alkalommal is sikerült amatőr kórust szerveznünk. A bemutatónkon mindkét alkalommal jelen volt a helyi rádió is. Az alábbi képekkel és videókkal azt a sokszínű élményt szeretném megosztani, amit a zene és a barátaimmal való együtt zenélés adott nekem.