Homestay (avagy fél év a Nakane családdal) - Személyes élményeim - Király Róbert honlapja

日本語を学ぼう Élmények	Király Róbert honlapja
	online japántanár és tutor

	Homestay (avagy fél év a Nakane családdal)
Az első tizenöt hónapban, amit Japánban töltöttem, kétágyas kollégiumi szobában laktam. Ezután viszont fél évig egy négytagú japán családdal éltem együtt. Az “apukám”, Maszaharu szan egy közeli város Yamaha hangszerüzletének a vezetője, s a hét minden napján általában reggel fél kilenctől este tízig, tizenegyig dolgozott. Az “anyukám”, Harumi szan, minden nap hajnali 3:33-kor kelt. Túl azon, hogy a háztartást vezette, zongorát és angolt tanított az otthonunkban levő termekben. Az “öcsém”, Hibiki szan mintegy tíz, “húgom”, Mao szan pedig hét évvel fiatalabb nálam. Mindketten profi sztepptáncosok, még a németországi világbajnokságon is nagyon eredményesen vettek részt. Mindketten rendszeresen adnak bemutatót, illetve tanítanak zenét, táncot. Honlapjuk ide kattintva tekinthető meg Mielőtt hozzájuk költöztem, bevallom, kicsit féltem, hogy milyen lesz egy teljesen ismeretlen család mindennapjaiba „belecsöppenni”, de aztán minden várakozásomat felülmúlva ez az időszak hozta a legszebb, legmaradandóbb élményeket. Nem volt olyan dolog, amivel ne fordulhattam volna hozzájuk, mindenben segítettek, amiben csak tudtak, és az első perctől kezdve igazi családtagként kezeltek. Azt is tudom azonban, hogy nem mindenki találja meg ennyire jól a közös hangot a homestay családjával. Ugyanakkor ennek ellenére is – és természetesen a saját pozitív tapasztalataim miatt is – azt javaslom, hogy aki csak teheti, próbálja ki, milyen is együtt élni egy japán családdal. Önismeretnek sem utolsó. :) Külön meg szeretném még említeni, hogy a Nakane család mellett körülbelül két-két hetet töltöttem a Kioto melletti Szonobéban a Kobatake családnál, illetve Himedzsi közelében, Kakogawában Lichtenstein Noémi, egykori kedves évfolyamtársam családjánál. (Kattints a képre, ha nagyobb méretben szeretnéd megnézni! Lejjebb videók is találhatók, melyeket szintén érdemes megtekinteni, meghallgatni!)

1. - „Heart & Heart” – ez az a hatalmas ház, amelyben összesen mintegy fél évet töltöttem a Nakane család vendégszeretetében. A ház falára festett „Music & Dance” felirat is és a zongorabillentyűk is mind arra utalnak, hogy a család életének a zene és a tánc áll a központjában.	2. - E kép hátterében a konyha látható, előterében pedig az étkezőasztal. Reggelizni hétköznapokon hétkor szoktunk, hétvégén pedig fél órával később. A vacsora általában este hét – nyolc körül szokott lenni. Vacsorára az “apukám” ritkán ért haza, de a reggeli szinte mindig az egész családdal közösen volt.
3. - „Életkép” a nappaliban. Mosás után a ruhák nem mindig kerültek vissza a szekrénybe; volt, hogy a családom egyenesen ebből a kupacból öltözködött.	4. - A nappali egy részlete, előtérben azzal a masszírozó székkel, melybe “anyukám” szokott leülni és aludni pár percet délelőtt, miután végzett teendőivel. Mivel hajnali 3:33-tól este kilencig, tízig azért nagyon hosszú és fárasztó a nap…
5. - A földszinten van a zene- és a táncterem, ahol részint a “testvéreim” próbálnak, részint pedig a zene- és táncórák zajlanak. Ezen a képen a zeneterem egy részlete látható. “Testvéreim” – túl azon, hogy profi sztepptáncosok –, “húgom” e billentyűs hangszernek is mestere, “öcsém” pedig a dobé.	6. - Ez a táncterem – a táncpróbák és a táncórák (sztepp, hipp-hopp, aerobik) színhelye. “Tesóim” évek óta minden nap reggel 4:40-kor kelnek, majd közösen próbálnak körülbelül két órát – mivel ez a reggeli időszak az, amikor még mindketten otthon vannak. Délutánonként pedig itt tanítják a csemetéket, majd este nem ritkán újabb próba.
7. - A nyelvi környezetben minden a tanulást segíti – még ez a mosógép is. :D Ha az ember veszi a fáradságot, hogy mindenhonnan összeírja és kikeresse azokat a szavakat, amiket még nem ismer, akkor rövid idő alatt igen gazdag lesz a szókincse!	8. - Ez a ”hatalmas” terület volt szerény kis szobám – függönnyel leválasztva a nappaliból. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első három hónapban igazi szobám is volt, de azt később egy másik homestay diáknak engedtem át: akkoriban a családunk héttagú volt: négy japán és három külföldi!
9. - Volt egy rövid időszak, amikor Kiotó közelében, Szonobében laktam egy családnál. Az ő szobájuk többsége japán stílusú volt és kellően tágas. :)	10. - Ő, igen, Ő - Harumi szan, a homestay anyukám. A szó legnemesebb értelmében mondom, hogy nem mindennapi ember. A nap 17-18 órájában telve energiával: túl azon, hogy ő is tanít, ő az a szilárd támasz a háttérben, akinek az egész család köszönheti a zökkenőmentes „működését”.
11. - Mindig finomabbnál finomabb ételeket készített... Sajnálom, hogy nem sokkal korábban kerültem ehhez a kedves családhoz.	12. - Ez Harumi szan autója - a zene olyannyira az életének része, hogy még az autóban a pedáloknál is kottafejek vannak. Képet nem készítettem róla, de az autó kívülről kottamintás. :)
13. - Az egész napi rengeteg teendő elfárasztja az embert. Harumi szan nem ritkán így aludt el esténként: ülve, lelógó fejjel a széken…	14. - Mao szan és Hibiki kun – a “húgom” és az “öcsém”. Profi sztepptáncosként gyakran lépnek fel különféle rendezvényeken is. A képek után a videó blokkban az egyik fellépésükből látható egy részlet is. (ld. 40. számú videó)
15. - Mao és Hibiki társaságában – amellett, hogy a tanítás, a tanulás, a munka és a próbák miatt minden percük be van osztva, a humor nemcsak produkcióikban van jelen, de a mindennapi életükből sem hiányzik.	16. - Mao szan – ezt a pózt egy kis bemelegítés után bármikor könnyedén előadja :)
17. - Kelés hajnali 4:40-kor, aztán másfél-két óra próba, majd „baito” (mellékes munka: Mao szan gyógyászati eszközöket szállított ki kórházaknak). Ezután reggeli, aztán a következő fellépések előkészületei, majd délután és este tánctanítás. Ilyen feszített hétköznapok mellett nem csoda, hogy néha nagyon elfáradt.	18. - Németország, Riesa, Hibiki kunnal. A 2008-as sztepptánc világbajnokságra én is elkísértem őket, hogy német nyelvtudásomat kamatoztatva a segítségükre legyek. A döntő napja egybeesett a JLPT-vel, így sajnos 2 nappal korábban haza kellett jönnöm. Ők bejutottak a legjobb nyolc közé, nekem pedig meglett a vizsga 1. foka, „AZ IKKJÚ”
19. - A németországi bajnokságra nagymamájuk kísérte el Maot és Hibikit. Mókás volt, amikor Mao, vagy Hibiki volt a színpadon, mivel az egész nézőtéren összesen három japán zászlót lengető ”szurkoló” volt: Mao / Hibiki, a nagymama és jómagam :)	20. - Ő pedig, igen, Hibiki kun. Leült, hogy ebédeljen, de a fáradtság nagyobb úr volt az éhségnél…
21. - Nagyon becsültem, hogy noha az apukának, Maszaharu szannak a hét minden napján egész nap dolgoznia kellett, mégis, amikor a gyermekeinek segítségre volt szüksége a fellépés előtt (például a berendezés szállítása), olyankor mindig szabaddá tudta tenni magát.	22. - Maszaharu szan rengeteget dolgozik. Csak néhány hét után tudtam meg, hogy valójában neki is van heti egy szabadnapja, viszont gyakran olyankor is dolgozni megy. Este tíz előtt ritkán ért haza, ám arra a családja már többnyire aludt. Így nem egyszer én voltam az egyedüli beszélgetőtársa a késői vacsorája közben…
23. - Ez a kép a házunk közelében készült egy barbekjun. Ez is azon események egyike volt, amelyen az egész család részt vett.	24. - Barbekju. A képen Mao szan és két kis tanítványa. Mao szan tanítványainak többsége a 3-14 éves korosztályból került ki, de ritkábban felnőtteket és idősebb embereket is tanított.
25. - Mao szan „Anaru” (Annalouise) szannal a barbekjun. Anaru szan egy amerikai lány, aki szintén a Nakane családnál volt homestay diák. Három hónapig ő is a „húgom” volt. A családban viszont természetesen mindig mindenki mindenkivel kizárólag japánul beszélt. (kapcsolódó videót ld. alább! - 39. számú videó)	26. - Néhány alkalommal a homestay családommal és a tanítványaikkal elmentünk bowlingozni. Ezen a képen Maszaharu szan, Anaru szan és Mao szan látható.
27. - A bowlingozás eredménye: Maszaharu szan és Robi fej-fej mellett :)	28. - Ők pedig Mao szan kis tanítványai. Tüneményes gyerkőcök, nagyon szerettem őket.
29. - Mao szan négy kis tanítványával, valamint a tajvani Ri szannal, aki néhány hétig szintén a Nakane család “gyermeke”, s mint ilyen, az én ”nővérem” volt.	30. - Ez a csoportkép egy másik bowlingozás után készült. A kép jobb oldalán Harumi szan, a sok kis gyerkőc pedig az ő illetve Mao szan tanítványai. A tőlem balra látható hongkongi hölgy neve Doroti, néhány hétig ő is homestay-tesóm volt.
31. - Mao szan és néhány kis tanítványa. Minden fellépésük után készítettek egy ehhez hasonló emléklapot, melyen a szerepléssel kapcsolatos élményeiket örökítették meg szavakban illetve képekkel.	32. - A homestay családom rendszeresen fellépett jótékonysági rendezvényeken is. Minden év augusztusában – az atombomba évfordulója környékén – jótékonysági békekoncertet adtak, amit általában a közeli Andzsó város kórházában rendeztek meg. Ez alkalommal két számban én is közreműködtem – ezekről videó is látható a „Zene” menüpontban.
33. - A családnál töltött időszak egyik legemlékezetesebb eseménye a „homestay-party” volt, melyen a családtagokon túl jelen volt Mao szan néhány kis tanítványa, valamint az én legközelebbi barátaim is. A kép az ő megérkezésükkor készült. (kapcsolódó videókat ld. alább! - 37. és 38. számú videók)	34. - A képen jobbról balra: Shiyun csan (Szingapúr), Peti szan (magyar honfitárs), Jeannie (Szingapúr), Vicki csan (HongKong) és Robi – “balettozás” a homestay családom tánctermében. Szemmel láthatóan mindannyian nagyon jól éreztük magunkat :)
35. - A homestay-party zárásaként tüzijátékoztunk. (kapcsolódó videót ld. itt jobbra!)	36. - A tüzijátékról videófelvétel is készült.
37. - A party egyik emlékezetes eseménye az volt, amikor riportot készítettünk egymással. Mindenki nyelvtudása más és más szinten volt, mégis kiválóan megértettük egymást. Ezért is szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy ne féljenek akkor sem, ha még nem beszélnek jól, mert van valami, ami a nyelvtudásnál is fontosabb: a kedvesség, az egymás iránti jóindulat és az emberség.	38. - Ez az emlékezetes interjú Peti szannal, kedves honfitársammal készült. A homestay családom számára fontos volt, hogy a barátaimat is megismerjék, ezért őket is mindig szívesen látták.
39. - Ez a rövid kis videó a barbekjun készült.	40. - Mao szan és Hibiki kun – a ”húgom” és az “öcsém”. Profi sztepptáncosként gyakran lépnek fel különféle rendezvényeken is. A videón egyik fellépésükből látható egy részlet.
41. - Az utolsó videó egy vidámparkban készült. Első részlete az óriáskerékben, melynek kabinjai természetesen légkondicionáltak... :) A második részben az egyik olyan szer látható, amit jobbnak láttam csak kívülről szemlélni… A harmadik részben pedig a másik ilyen látható. Kevésbé „életveszélyesnek tűnő” hullámvasútra még én is felültem, de azt a meredek zuhanást, ami az első nagy emelkedő után várt az utasokra, inkább kihagytam.

1. - „Heart & Heart” – ez az a hatalmas ház, amelyben összesen mintegy fél évet töltöttem a Nakane család vendégszeretetében. A ház falára festett „Music & Dance” felirat is és a zongorabillentyűk is mind arra utalnak, hogy a család életének a zene és a tánc áll a központjában.

2. - E kép hátterében a konyha látható, előterében pedig az étkezőasztal. Reggelizni hétköznapokon hétkor szoktunk, hétvégén pedig fél órával később. A vacsora általában este hét – nyolc körül szokott lenni. Vacsorára az “apukám” ritkán ért haza, de a reggeli szinte mindig az egész családdal közösen volt.

3. - „Életkép” a nappaliban. Mosás után a ruhák nem mindig kerültek vissza a szekrénybe; volt, hogy a családom egyenesen ebből a kupacból öltözködött.

4. - A nappali egy részlete, előtérben azzal a masszírozó székkel, melybe “anyukám” szokott leülni és aludni pár percet délelőtt, miután végzett teendőivel. Mivel hajnali 3:33-tól este kilencig, tízig azért nagyon hosszú és fárasztó a nap…

5. - A földszinten van a zene- és a táncterem, ahol részint a “testvéreim” próbálnak, részint pedig a zene- és táncórák zajlanak. Ezen a képen a zeneterem egy részlete látható. “Testvéreim” – túl azon, hogy profi sztepptáncosok –, “húgom” e billentyűs hangszernek is mestere, “öcsém” pedig a dobé.

6. - Ez a táncterem – a táncpróbák és a táncórák (sztepp, hipp-hopp, aerobik) színhelye. “Tesóim” évek óta minden nap reggel 4:40-kor kelnek, majd közösen próbálnak körülbelül két órát – mivel ez a reggeli időszak az, amikor még mindketten otthon vannak. Délutánonként pedig itt tanítják a csemetéket, majd este nem ritkán újabb próba.

7. - A nyelvi környezetben minden a tanulást segíti – még ez a mosógép is. :D Ha az ember veszi a fáradságot, hogy mindenhonnan összeírja és kikeresse azokat a szavakat, amiket még nem ismer, akkor rövid idő alatt igen gazdag lesz a szókincse!

8. - Ez a ”hatalmas” terület volt szerény kis szobám – függönnyel leválasztva a nappaliból. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első három hónapban igazi szobám is volt, de azt később egy másik homestay diáknak engedtem át: akkoriban a családunk héttagú volt: négy japán és három külföldi!

9. - Volt egy rövid időszak, amikor Kiotó közelében, Szonobében laktam egy családnál. Az ő szobájuk többsége japán stílusú volt és kellően tágas. :)

10. - Ő, igen, Ő - Harumi szan, a homestay anyukám. A szó legnemesebb értelmében mondom, hogy nem mindennapi ember. A nap 17-18 órájában telve energiával: túl azon, hogy ő is tanít, ő az a szilárd támasz a háttérben, akinek az egész család köszönheti a zökkenőmentes „működését”.

11. - Mindig finomabbnál finomabb ételeket készített... Sajnálom, hogy nem sokkal korábban kerültem ehhez a kedves családhoz.

12. - Ez Harumi szan autója - a zene olyannyira az életének része, hogy még az autóban a pedáloknál is kottafejek vannak. Képet nem készítettem róla, de az autó kívülről kottamintás. :)

13. - Az egész napi rengeteg teendő elfárasztja az embert. Harumi szan nem ritkán így aludt el esténként: ülve, lelógó fejjel a széken…

14. - Mao szan és Hibiki kun – a “húgom” és az “öcsém”. Profi sztepptáncosként gyakran lépnek fel különféle rendezvényeken is. A képek után a videó blokkban az egyik fellépésükből látható egy részlet is. (ld. 40. számú videó)

15. - Mao és Hibiki társaságában – amellett, hogy a tanítás, a tanulás, a munka és a próbák miatt minden percük be van osztva, a humor nemcsak produkcióikban van jelen, de a mindennapi életükből sem hiányzik.

16. - Mao szan – ezt a pózt egy kis bemelegítés után bármikor könnyedén előadja :)

17. - Kelés hajnali 4:40-kor, aztán másfél-két óra próba, majd „baito” (mellékes munka: Mao szan gyógyászati eszközöket szállított ki kórházaknak). Ezután reggeli, aztán a következő fellépések előkészületei, majd délután és este tánctanítás. Ilyen feszített hétköznapok mellett nem csoda, hogy néha nagyon elfáradt.

18. - Németország, Riesa, Hibiki kunnal. A 2008-as sztepptánc világbajnokságra én is elkísértem őket, hogy német nyelvtudásomat kamatoztatva a segítségükre legyek. A döntő napja egybeesett a JLPT-vel, így sajnos 2 nappal korábban haza kellett jönnöm. Ők bejutottak a legjobb nyolc közé, nekem pedig meglett a vizsga 1. foka, „AZ IKKJÚ”

19. - A németországi bajnokságra nagymamájuk kísérte el Maot és Hibikit. Mókás volt, amikor Mao, vagy Hibiki volt a színpadon, mivel az egész nézőtéren összesen három japán zászlót lengető ”szurkoló” volt: Mao / Hibiki, a nagymama és jómagam :)

20. - Ő pedig, igen, Hibiki kun. Leült, hogy ebédeljen, de a fáradtság nagyobb úr volt az éhségnél…

21. - Nagyon becsültem, hogy noha az apukának, Maszaharu szannak a hét minden napján egész nap dolgoznia kellett, mégis, amikor a gyermekeinek segítségre volt szüksége a fellépés előtt (például a berendezés szállítása), olyankor mindig szabaddá tudta tenni magát.

22. - Maszaharu szan rengeteget dolgozik. Csak néhány hét után tudtam meg, hogy valójában neki is van heti egy szabadnapja, viszont gyakran olyankor is dolgozni megy. Este tíz előtt ritkán ért haza, ám arra a családja már többnyire aludt. Így nem egyszer én voltam az egyedüli beszélgetőtársa a késői vacsorája közben…

23. - Ez a kép a házunk közelében készült egy barbekjun. Ez is azon események egyike volt, amelyen az egész család részt vett.

24. - Barbekju. A képen Mao szan és két kis tanítványa. Mao szan tanítványainak többsége a 3-14 éves korosztályból került ki, de ritkábban felnőtteket és idősebb embereket is tanított.

25. - Mao szan „Anaru” (Annalouise) szannal a barbekjun. Anaru szan egy amerikai lány, aki szintén a Nakane családnál volt homestay diák. Három hónapig ő is a „húgom” volt. A családban viszont természetesen mindig mindenki mindenkivel kizárólag japánul beszélt. (kapcsolódó videót ld. alább! - 39. számú videó)

26. - Néhány alkalommal a homestay családommal és a tanítványaikkal elmentünk bowlingozni. Ezen a képen Maszaharu szan, Anaru szan és Mao szan látható.

27. - A bowlingozás eredménye: Maszaharu szan és Robi
fej-fej mellett :)

28. - Ők pedig Mao szan kis tanítványai. Tüneményes gyerkőcök, nagyon szerettem őket.

29. - Mao szan négy kis tanítványával, valamint a tajvani Ri szannal, aki néhány hétig szintén a Nakane család “gyermeke”, s mint ilyen, az én ”nővérem” volt.

30. - Ez a csoportkép egy másik bowlingozás után készült. A kép jobb oldalán Harumi szan, a sok kis gyerkőc pedig az ő illetve Mao szan tanítványai. A tőlem balra látható hongkongi hölgy neve Doroti, néhány hétig ő is homestay-tesóm volt.

31. - Mao szan és néhány kis tanítványa. Minden fellépésük után készítettek egy ehhez hasonló emléklapot, melyen a szerepléssel kapcsolatos élményeiket örökítették meg szavakban illetve képekkel.

32. - A homestay családom rendszeresen fellépett jótékonysági rendezvényeken is. Minden év augusztusában – az atombomba évfordulója környékén – jótékonysági békekoncertet adtak, amit általában a közeli Andzsó város kórházában rendeztek meg. Ez alkalommal két számban én is közreműködtem – ezekről videó is látható a „Zene” menüpontban.

33. - A családnál töltött időszak egyik legemlékezetesebb eseménye a „homestay-party” volt, melyen a családtagokon túl jelen volt Mao szan néhány kis tanítványa, valamint az én legközelebbi barátaim is. A kép az ő megérkezésükkor készült. (kapcsolódó videókat ld. alább! - 37. és 38. számú videók)

34. - A képen jobbról balra: Shiyun csan (Szingapúr), Peti szan (magyar honfitárs), Jeannie (Szingapúr), Vicki csan (HongKong) és Robi – “balettozás” a homestay családom tánctermében. Szemmel láthatóan mindannyian nagyon jól éreztük magunkat :)

35. - A homestay-party zárásaként tüzijátékoztunk.
(kapcsolódó videót ld. itt jobbra!)

36. - A tüzijátékról videófelvétel is készült.

37. - A party egyik emlékezetes eseménye az volt, amikor riportot készítettünk egymással. Mindenki nyelvtudása más és más szinten volt, mégis kiválóan megértettük egymást. Ezért is szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy ne féljenek akkor sem, ha még nem beszélnek jól, mert van valami, ami a nyelvtudásnál is fontosabb: a kedvesség, az egymás iránti jóindulat és az emberség.

38. - Ez az emlékezetes interjú Peti szannal, kedves honfitársammal készült. A homestay családom számára fontos volt, hogy a barátaimat is megismerjék, ezért őket is mindig szívesen látták.

39. - Ez a rövid kis videó a barbekjun készült.

40. - Mao szan és Hibiki kun – a ”húgom” és az “öcsém”. Profi sztepptáncosként gyakran lépnek fel különféle rendezvényeken is. A videón egyik fellépésükből látható egy részlet.

41. - Az utolsó videó egy vidámparkban készült. Első részlete az óriáskerékben, melynek kabinjai természetesen légkondicionáltak... :)
A második részben az egyik olyan szer látható, amit jobbnak láttam csak kívülről szemlélni… A harmadik részben pedig a másik ilyen látható. Kevésbé „életveszélyesnek tűnő” hullámvasútra még én is felültem, de azt a meredek zuhanást, ami az első nagy emelkedő után várt az utasokra, inkább kihagytam.

	<<< vissza az élményekhez
	<<< vissza a főoldalra