4. - Ez a kép pedig kiegészül a Szakagucsi családdal, akiket szintén még Magyarországon ismertem meg (a feleségnek magyart tanítottam), Aki szannal, akihez bármivel fordulhattam, mindig készségesen segített – és Szilvivel, akihez az egyetem óta szoros barátság fűz.

5. - „Városunk” híres szülötte volt Tokugava Iejaszu, aki a 16. század végén részt vett Japán egyesítésében. Az ő tiszteletére minden év tavaszán fesztivált rendeztek. A képen egy csatajelenet előkészületei láthatók.

6. - A csatajelenet.

7. - A csatában Peti szan is részt vett mint harcos – és véletlenül összetévesztett az ellenséggel :)

8. - Egy másik félelmetes harcos a csatában!

9. - Ő kevésbé volt félelmetes, úgyhogy vele megkíséreltem egy közös fényképet :)

10. - A fesztiválon természetesen nem csak félelmetes harcosok voltak, hanem kimonós japán hölgyek is.

11. - Ha május, akkor „koinobori” – avagy, Flesch Iván könyvének címét idézve: „Pontyok úsznak a tavaszi égen”.

12. - Az OICC (Okazaki International Community Center) számos alkalommal nyújtott lehetőséget arra, hogy japánok és külföldiek közösen vegyenek részt fesztiválokon. Így történt ez a Tanabata fesztivál alkalmával is. A képen az látható, amint képek segítségével elmesélik az „égi szerelmesek” történetét.

13. - Noha az OICC rendezvényeinek nyelve a japán, olykor angolul is nyújtanak segítséget azoknak, akik nem, vagy nem jól tudnak japánul.

14. - Fesztiválokon néha még én is felvettem nyári kimonómat. Tény, hogy kellemesebb viselet, mint mondjuk a farmer :)

15. - A Tanabata rendezvényen különféle játékos vetélkedőket is szerveztek.

16. - A rendezvény végén közös tánc volt.

17. - Okazakiban a nyári fesztivál alkalmával az un. „Gomangoku odori” táncot járták. Az OICC rendezésében lehetőségünk volt ennek megtanulására is. A képen a próba egy pillanata látható.

18. - A tánctanulás egy másik pillanata.

19. - Részlet a tánctanulásból.

20. - Csoportkép a tánctanulás után.

21. - Bár a Tanabata hagyományosan hetedik hó hetedikén van, a vele kapcsolatos fesztiválokat nem csupán ezen az egy napon tartják. A szomszédos városban, Andzsóban például augusztus elején szokott lenni. Itt készült ez a kép is.

22. - A fesztivál egyik attrakciója az „aranyhal pecázás”. A dolgot az nehezíti, hogy a zöld keretben olyan papírlap van, ami vízben nagyon könnyen elszakad. Az ügyesebbek akár 20-30 halat is ki tudnak fogni, de aki elsőre próbálja, annak lehet, hogy előbb szakad el a hálója, mintsem egyet is ki tudna fogni.

23. - Ez pedig a fesztivál másik attrakciója: „lufikiemelés”. A lufikban több kevesebb víz is van, és mindegyik lufira egy vékony madzag van erősítve. Amelyik lufit szeretnéd, azt – látszólag – egyszerűen ki kell emelni a vízből. Csakhogy – fizika! Minél nagyobb a lufi, annál kevésbé akar kijönni :)

24. - Egy újabb attrakció: célbadobás nyílvesszőcskékkek.

25. - Ez a jószág Okazaki egy fesztiváljának, a Sinmei macurinak egyik „szereplője” volt.

26. - A fesztiválra kisminkelik az érkezőket.

27. - A fesztivál egy pillanata: amikor besötétedett, táncolva vonultunk végig az utcán.

28. - A vonulásban két nehézség volt: az egyik az, hogy végig a vállunkon vittük ezt a szerkezetet is, a másik pedig, hogy azokat a japánokat, akikkel együtt vittük, csak aznap ismertük meg, viszont az a tánc, amit mi előzetesen tanultunk, nem volt azonos azzal, amivel ők készültek… A végére viszont már egész jól együtt mozogtunk :)

29. - Ők voltak azok a „szerencsés” külföldiek, akik a japán csapatot erősítették.

30. - A nyár második fele sokhelyütt a tüzijáték-fesztivál, japánul a hanabitaikai időszaka.
A tüzijáték gyakran 1-3 óra hosszan is eltart, s ahogy a videó is mutatja, a puskaporral bizony nem fukarkodnak.