Zene (amin keresztül a legközelebbi
barátokat szereztem)
Tízéves
korom óta zongorázom, s a zene máig
nagyon fontos az életemben.
Japánban
kétszeresen is szerencsés voltam. Egyrészt
azért, mert a kollégiumunk közösségi
termében is volt zongora, másrészt pedig a
homestay családom zenetermében is kedvemre
gyakorolhattam.
Azt
mondják, hogy a zene két szív között
a legrövidebb út. Valószínű, hogy van
ebben valami, mert a legközelebbi
és legtartósabb barátságokat azokkal
kötöttem, akikkel közösen is zenéltünk.
A
végén annyi emberről derült ki, hogy élvezi
az éneklést, hogy két alkalommal is
sikerült amatőr kórust szerveznünk. A
bemutatónkon mindkét alkalommal jelen volt a helyi
rádió is.
Az
alábbi képekkel és videókkal azt a
sokszínű élményt szeretném
megosztani, amit a zene és a barátaimmal való
együtt zenélés adott nekem.
(Kattints
a képre, ha nagyobb méretben szeretnéd
megnézni! Lejjebb videók is találhatók,
melyeket szintén érdemes megtekinteni,
meghallgatni!)
1.
- Ha Japán, akkor karaoke. Bár
nem gyakran jártam karaokézni, számos
emlékezetes pillanat kötődik a karaokéhoz is.
Japánban nem a nagy plénum előtt kell énekelni,
hanem sokkal „családiasabb” körülmények
között: különböző méretű szobák
vannak, így kisebb létszámú csoport
kisebb szobában énekelhet, nagyobb csoport pedig
nagyobb helyiségben.
2.
- Japánban nincs sok hangszermúzeum, de
Okazakitól nem messze, Hamamacuban van egy. Egy kedves
zongorista barátommal látogattunk el oda, s ott
készült ez a fotó. Zongorista legyen a
talpán, aki ezen a hangszeren játszani tud!
3.
- Ez a ”liliputi” zongora is ebben a
hangszermúzeumban található.
4.
- Samiszenkoncert
Gifuban. Az énekesek egyike a barátom, ő hívott
meg erre az eseményre, életem első samiszen
előadására.
5.
- A barátom, Kahori szan nem csak kiválóan
énekel, hanem samiszenen is remekül játszik.
Ő látható a képen jobbra fent.
6.
- Ez a kép Dorotiszannal,
hongkongihomestay tesómmal készült
a homestay családunk egyik zenetermében. Doroti
szeret énekelni, így néha közösen
is zenéltünk.
7.
- Ő pedig Shiyun
csan, szingapúri barátom, aki a közös
zenélésen kívül nemcsak az egyik
kórusunk szervezésében segített
sokat, hanem több alkalommal kirándultunk is együtt.
8.
- Legkedvesebb tajvani barátommal, Angel csannal.
Közös zenélések, kirándulások,
és mély, igazán tartalmas beszélgetések
kötik össze barátságunkat.
9.
- Ezt a kis ajándékot annak emlékére
kaptam tőle, hogy legtöbbet a Totoro c. anime dalai
közül játszottunk együtt.
10.
- Ezt a kedves ajándékot
pedig születésnapomra kaptam szintén
tőle. Aki egy kicsit már tud japánul, érteni
fogja a szöveget is.
11.
- Ő Akiko szan: zongorisra, zongoratanárnő -
és egy jóbarát, aki több alkalommal is
meghívott zenéléssel egybekötött
közös vacsorára. (kapcsolódó
videót ld. alább - 25. számú videó
- Paso Doble - Vitéz Dr. Báró Hellenbach
Dénes szerzeményének egy részlete)
12.
- Vicki csannal, akivel számtalanszor
játszottunk együtt, de a közös főzések
és kirándulások is legkedvesebb emlékeim
közé tartoznak.
13.
- Vicki csan hongkongi,
Hongkongban pedig a kantoni kínai nyelvet beszélik.
Én az ő a kedvenc kantoni dalát tanítottam
meg neki zongorán (張國榮
– 追),
ő pedig segített nekem kantoniul énekelni. A képen
a dal szövege látható a kiejtést
mutató megjegyzéseimmel. (kapcsolódó
videókat ld. alább! - 26. és 27. számú
videó)
14.
- Önfeledt
pillanat. A homestay-party napján a
zeneteremben: Jeannie,
Robi, Vicki és Peti.
15.
- Több alkalommal is abban a megtiszteltetésben
volt részem, hogy egy-két számmal én
is szerepelhettem a homestay családom fellépésén.
2008 szeptemberében a szomszédos Andzsó
város kórházában volt fellépés.
Ezen a képen a műsor programja látható.
A „Robi” (ロビ)
név a 6. illetve a 15. produkcióban szerepel.
(kapcsolódó
videókat ld. alább! - 28., 29. és 30. számú
videók)
16.
- A „Yamasa-kórus
II.”. Japánban tartózkodásom
alatt két alkalommal szerveztem kórust. A
Yamasa-kórus I. csupán egy dal erejéig állt
össze 2008 szeptemberében, a Yamasa-kórus II.
viszont mintegy tíz japán dallal készült
a 2009 márciusi fellépésére. A
próbák légzőgyakorlatokkal kezdődtek
– ez látható a képen.
17.
- Ez a kép a „Yamasa-kórus
II.” egyik próbáján készült.
A kórus vezetésére Haszegava Akiko
operaénekes barátomat kértem fel. Bár
a kórus nemzetközi volt, a közös nyelv
természetesen mindig a japán volt.
18.
- Minden próba előtt Akiko szannal megbeszéltük
a próba menetét, próbaközben
pedig néha szünetet tartottunk, és közösen
megbeszéltük a darab részleteit. Egy ilyen
megbeszélést örökít meg ez
a kép.
19.
- A „Yamasa-kórus II.” fellépése
a Yamasa Institute-ban 2009 március 17-én.
20.
- A fellépésután –
virágcsokrokkal. :)
21.
- Ez a kép szintén a fellépésután készült. A tagok egy része
korábban már tagja volt a Yamasa-kórus
I-nek is, többen a mai napig közeli barátaim.
(kapcsolódó
videókat ld. alább! - 31. és 32. számú
videó)
22.
- A képrészlet a Yamasa Institute lapjában
megjelent cikk egy részletét mutatja a
Yamasa-kórus I. fellépése után. A
kép bal oldalán a meghívó látható,
jobb oldalán pedig a fellépők neve és
országa.
23.
- A Yamasa-kórus I. néhány tagjával
a fellépésután. Örök
hálával tartozom mindannyiuknak, nemcsak ezért
a fellépésért, hanem minden napért,
minden percért, amit megoszthattunk egymással az
életünkből.
24.
- A fellépést a helyi rádió
is rögzítette, és később műsorban
is leadták. A szereplés után minden
kórustaggal rövid interjút készítettek,
ez látható a képen.
25.
- Paso Doble - Vitéz Dr. Báró
Hellenbach Dénes szerzeményének egy
részlete. Dénes bácsi székesfehérváron
élt, tanított, kántorkodott, fiatalabb
korában tánczenét is játszott.
Mindig szívesen látogattam meg, még
Japánból is írtunk egymásnak. Közel
kilencven évesen halt meg 2008-ban, amikor Japánban
voltam – szerzeményét az ő emlékére
játszottuk akkor Akiko szannal.
26.
- Vicki csan hongkongi, Hongkongban pedig a kantoni
kínai nyelvet beszélik. Én az ő a kedvenc
kantoni dalát tanítottam meg neki zongorán
(張國榮-
追),
mely ezen a videón hallható.
27.
- Japánból való első
hazautazásom előtt két nappal Akikoszanéknál volt egy búcsúest,
melyen többek között Vicki csan kedvenc dalát,
a 追-t
is eljátszottam.
28.
- Az andzsói fellépés 6. műsorszáma:
Jeannie, Ri szan és Robi az egyik leghíresebb
japán dalt, a „Nacu
no omoide”-t (Nyári emlékek) adja elő.
29.
- A fellépés
zárószámaként a Totoro nyitódala,
az „Arukou”
csendült fel. A szám aláfestésként
hangzott el, amíg a rendezvény többi
résztvevője odament a betegekhez, hogy megfogja a
kezüket.
30.
- „Nagai
aida” – a számomra egyik legkedvesebb
japán dal. Ez a felvétel 2009 márciusában
készült a homestay családom fellépésén.
A szólista Doroti szan, a hongkongi „nővérem”
volt. Ha vannak is apróbb hibák, azt talán
érezni, hogy szívvel-lélekkel adtuk elő :)
31.
- A Yamasa-kórus I. fellépésének
felkonferálása. A kórussal a „Nacu
no omoide” c. híres japán dalt adtuk elő,
mintegy hálánkat kifejezve tanárainknak,
diáktársainknak és barátainknak
azért a sok szép élményért,
tudásért és tapasztalatért, amiben
Japánban volt részünk közösen.
32.
- „Natsu no
omoide” - Nyári emlékek. A dal
nosztalgiával gondol vissza egy sok évvel ezelőtti
csodás kirándulásra. Ez a felvétel
azelőtt nem sokkal készült, hogy másfél
év után hazautaztam Magyarországra. Ezzel
a dallal és a közös énekléssel
szerettem volna kifejezni hálámat tanáraimnak,
barátaimnak és csoporttársaimnak, akikkel
hosszabb-rövidebb időre egymás életének
részévé váltunk – néhányukkal
örökre kitörölhetetlenül.
33.
- A Totoro talán leghíresebb betétdala.
Ezen a videón ugyanakkor nem az előadás színvonala
a lényeg, hanem az a vidámság, amit
a darab szövegének kibetűzése okozott. Két
tanulság: 1. - bármilyen egyszerű is a darab, a
gyakorlás sosem elég :).... 2. - bármilyen
egyszerű is a hiragana…. :)
34.
- Vannak, akik nem szeretik a magyar nótákat,
és vannak, akik szeretik. Én utóbbiak
körébe tartozom. Japánban is sokszor
játszottam magyarnótákat
mind baráti körben, mind fellépésen,
és mindig nagy sikerük volt. Ez a videó
Harumi szanék zenetermében készült.
35.
- „Good night” – részlet a
Viktória c. operettből. Ezzel a dallal búcsúztam
hazautazásom előtt két nappal…