4. - Hal – minden formában :) Japán szigetország, ebből adódóan rengeteg halat fogyasztanak. A szusitól, azaz a nyers haltól kezdve a sült halon keresztül a halat minden elképzelhető formában fogyasztják.

5. - A kép a tengerpartnak egy olyan szakaszán készült, ahol apály idején nagy területen visszahúzódik a víz. Ilyenkor sokan friss kagylót gyűjtenek, hogy aztán finomabbnál finomabb ételeket készítsenek belőle.

6. - Igen, belőle is finomság fog készülni. A képen a Takajama vidékéről származó, egyedülállóan finom íze miatt egész Japánban híres marhának, a „Hida usinak” a szobra látható.

7. - Torta finom eperrel. Japánban sok zöldség és gyümölcs, amit Magyarországon fogyasztunk, meglehetősen drága. Nekem az eper nagy kedvencem, Japánban viszont éppen emiatt csak akkor ettem, amikor ezzel a tortával megkínáltak.

8. - A kép Észak-Kelet-Japánban, Eszasiban készült egy múzeumban, ami a Heian-kori (794-1185) Japán nemesi világát mutatja be. Az a szokás, hogy a japán étkezésekhez – a sok különféle étel miatt – sok edénykét használnak, már akkor megvolt.

9. - Ez a kép kicsit talán emlékeztet az előzőre :) Amikor Japánba kerültem, eleinte az okozta az egyik legnagyobb nehézséget, hogy nem tudtam, miből, mit és hogyan kell főzni. Éppen ezért beiratkoztam egy főzőtanfolyamra. A kép az egyik alkalom „termését” mutatja.

10. - Ez a kép is a főzőtanfolyamon készült – az alkotás folyamata.

11. - Csoportkép az egyik kisebb létszámú főzőtanfolyamról.

12. - Csoportkép egy nagyobb főzőtanfolyam után.

13. - Vannak, akik imádják a japán konyhát, és vannak, akik nem bírják megenni „azokat a herkentyűket”. Én az első csoportba tartozom. Japánban csak olyankor főztem valami „itthonit”, amikor japán, vagy más külföldi barátaimmal szerettem volna megismertetni a magyaros ízeket. A palacsinta általában bevált :)

14. - Előkészületek gulyás leveshez – amihez persze néhány alapanyagot Magyarországról kellett beszerezni.

15. - A gulyás levesnek is nagy sikere szokott lenni – a képen Vicki csan, egy hongkongi barátom is besegített.

16. - A közös főzés vidám pillanatai :)

17. - A kész gulyás leves. Mindenkinek, aki külföldre készül, azt javaslom, hogy legyen a tarsolyában néhány finom magyaros étel – s ha nem szúrja el nagyon, biztos a siker :)

18. - Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ami nekünk finom, az másnak nem biztos, hogy az. Én – főleg kisgyerek koromban – odavoltam a tejbegrízért, cukorral és kakaóval meghintve. Érthető okokból viszont a japán- valamint a délkelet-ázsiai barátaim körében kisebb sikert aratott….

19. - „Oivai no mandzsú”. A mandzsú egy japán süteményféle neve, az (o)ivai pedig köszöntést, ünnepet jelent. Ezzel a két süteménnyel Harumi szan, a homestay anyukám lepett meg egyik reggel, amikor megtudtuk, hogy sikerült az egyes szintű japán nyelvvizsgám.

20. - A homestay családom általában este hét és nyolc között vacsorázott. Ha valamilyen elfoglaltságom miatt nem tudtam otthon lenni vacsorára, akkor Harumi szan odakészítette az asztalra a vacsorát.

21. - Ebédidőben általában nem voltunk otthon, de ha mégis úgy jött ki, hogy csak én voltam otthon akkor, Harumi szan olyankor sem feledkezett el rólam: az ebéd ott várt az asztalon :)

22. - Amikor pedig nem otthon ebédeltünk, olyankor Harumi szannal reggelente elkészítettük az „obentó”-t, azaz az útravaló elemózsiát, amit hagyományos japán ruhába, a furosikibe csomagoltunk.

23. - „Buta sógajaki teisoku” – azaz: buta = sertés, sóga = gyömbér, jaki = sült, teisoku = menü. Mielőtt még Harumi szanéknál laktam, reggelit és vacsorát általában magam készítettem, de ebédelni az olcsó közeli étkezők valamelyikében szoktam. A buta sógajaki teisoku az egyik kedvencem volt, mivel japán viszonylatban olcsó (kb. 500 jen = kb. 1200 HUF) és finom.

24. - Amikor az ember nem otthon étkezik, akkor két lehetősége van. Az egyik, hogy valami otthon készített ételt visz magával, a másik pedig, hogy vásárol valamit. Az ilyen ételeket mindkét esetben (o)bentónak hívjuk összefoglaló néven. A képen ennek elfogyasztása látható.

25. - „Kaitenzusi” bárban. A kaitenzusi olyan szusi bár, ahol a különféle szusik futószalagra helyezett tálkákon mennek körbe, s mindenki azt veheti le, amelyiket csak szeretné. A tálak színe pedig megmutatja, hogy melyik szusi mennyibe kerül, így mindenki maga tudja számolni, hány jennél tart :)

26. - Három magyar izakajában. Az izakaja olyan hagyományos japán vendéglátóipari egység, ahol az italok (értsd: szeszes ital, szake) mellé könnyű ételeket is rendelhetünk.

27. - Robi izakajában – minden kedves látogatómat szeretném megnyugtatni, hogy nem sűrűn mentem izakajába, és mindig erősebb voltam a szakénál :)

28. - Barbekjú. A japánok kedvelik a társas összejöveteleknek ezt a formáját: családok, barátok összejönnek, és közösen sütnek, esznek, beszélgetnek.

29. - A barbekjú menüje – húsfélék és zöldségfélék vegyesen megtalálhatók a menüben.

30. - Aki szan és Baba szan házában.
Aki szan és Baba szan a magyar kultúra szerelmesei. Több alkalommal is főztünk, beszélgettünk, kirándultunk együtt, sőt több mint két hetet laktam is náluk. Ezen az estén is mind japán, mind pedig magyar ételek kerültek az asztalra.

31. - Jukie szan (a kép jobb oldalán) még 1998-ban volt ösztöndíjas diák a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Túl azon, hogy német nyelvet tanítottam neki, azóta is szoros barátságban vagyunk. Okazakitól nem messze, Gifuban él, s számos alkalommal hívott meg a családjához, többek között az egyik karácsonyt is náluk töltöttem.

32. - „Sokudzsikai” – azaz közös étkezés baráti társaságban, általában valamilyen vendéglátóipari egységben. Ez a kép az egyik szemeszter végeztével készült néhány tanárommal és csoporttársammal.